- Kereső
- Iratkozz fel
Kedves Bori!
Ezt a levelet már bezacskóztam. Tessék, egy darabka jövő. Bár ilyenek biztos voltak a múltban is. Mi amúgy általában berakjuk az újrahasznosítóba, mert egy hónapban rengetegen összegyűlik, aztán nincs mihez kezdeni vele. Anyám masszív dohányos, a bátyám is eléggé rákattant, apám is el-elszív egy szálat, úgyhogy amióta betöltöttem tizennyolcat, rendszeresen kiváltom az adagomat, hogy lepasszolhassam nekik. A kávéról meg ne is beszéljünk, azért az egész körzet minden elsején kilométeres sorokat áll ki. Sőt, néha a kábítószereket is kiváltjuk, tudod, ha jó bulira van kilátás, olyankor nyilván.
Szuper lehet egy ilyen SZIN. Az együttesekre is rákerestem a Zenei Adatbázisban – elég régi cuccok, de volt pár jó számuk. Ezt ne vedd rossz néven, csak nagyon nem hasonlítanak azokra, amikre mi szoktunk ugrálni. Megpróbálhatok átpasszolni néhány számot, csak írd meg, milyen adathordozót használsz. LCG? TAVO?
Az egyetem… nos, én ugyebár a Fővárosi Egyetem társadalomtudományi karán tanulok, világfejlődés és – fejlesztés szakon. Te, gondolom, a Szegedi Régió Egyetem diákja vagy. Vagyis lehet, hogy nem pont ez volt a neve a te idődben, itt még nem tartunk az anyagban. De kicsit már utánajártam a dolgoknak, és azt már tudom, hogy valamikor nem régiók voltak központokkal, hanem megyék és városok. Mert most úgy van, hogy az országot hét régióra (pl. Fővárosi Régió, Szegedi Régió) osztották, mindegyikben van egy központi település (lásd Budapest vagy Szeged), a többi várost, falut, satöbbit pedig ezekhez képest határozzák meg.
Na, de nem erről akartam írni, hanem az óráimról. Amint látod, van területszerveződés nevezetű órám, bár még nem tartunk a régióknál, mert az a XXI. század vége, mi pedig nyilván a honfoglalással kezdtünk. De van például országismeret órám is, ahol a többi államot vizsgáljuk. Úgy értem, most már elég hasonló az országok szerkezete, de mi megfigyeljük a történelem során kialakult változásokat. És képzeld, ez az órám közös egy szegedi lánnyal, úgyhogy a múltkor előadás alatt kicsit cseteltem vele. (Tudod, mi az a chat?) Megkérdeztem őt az utcákról, amikről írtál, de azt mondta, náluk is úgy határozzák meg a helyeket, ahogy Budapesten. Szóval nincs már Kárász utca meg semmi. Egyébként valamelyik félévben lesz olyan tárgyunk, ahol behatóbban foglalkozunk majd az utcakeresztelésekkel, és hogy miért egyszerűbb a rendszer, amit most használunk. Viszont miattad már most az a hobbim, hogy rákeresek az egyes terek, utcák, stb. korábbi elnevezéseire. Például a múltkor az egyik barátnőm mondta, hogy menjünk el bulizni. Ő csoporttárs, szóval nem a Tudásközpontból ismerem, hanem vele is az egyik órán dumáltam. (Jók ezek az előadás alatti csetelések, és kicsi a kockázat, hogy a tanár is belépjen abba az ablakba.) Na, szóval ő javasolta, hogy menjünk el valahova szórakozni, és hogy vele tartok-e, mert senki ismerőse nem ér rá. Meg hogy tud egy jó helyet közel ahhoz, ahol lakik, úgyhogy találkozzunk a 2-I./XII. ponton. Ami azt jelenti, hogy XII. kerület, egyes számú tér, második kivezető utca. Én meg kicsit olvasgattam, és kiderült, hogy ez a tér eredetileg névtelen volt. Aztán lett Széll Kálmán. (Muris név, megjegyzem.) Aztán lett Moszkva tér. Aztán Széll Kálmán, megint. Végül újra Moszkva tér lett belőle, és ezen a néven is fejezte be, mármint úgy értem, ezt is beszámozták.
Amúgy általában ezt csinálom egyetem mellett. Utánaolvasok dolgoknak, elmegyek ezzel-azzal, zenét hallgatok, várom, hogy hétvége legyen, és levelet kapjak tőled, eszem, alszom, megnézek egy filmet… Komolyan, kezdem úgy érezni, semmit sem csinálok hozzád képest. De nálunk nincsenek fesztiválok meg ilyenek. Vannak szórakozóhelyek, és ennyi.
Mik azok a szakkörök meg műhelyek, ahova jársz? A műhely olyan, mint itt, ahol a gépeket, robotokat javítják?
Bocs, ha ezúttal kicsit csapongó voltam.
Várom mihamarabbi válaszod.
Borbi
2112. október 22.
Kedves Borbi!
Jaj, kérlek ne haragudj! Annyira zsúfolt volt az elmúlt két hetem, hogy aludni is alig volt időm, nemhogy levelet írni! Nagyon sajnálom... cserébe most sokat fogok írni, legalábbis megpróbálom... Ez a vízhatlan tasakos dolog nem rossz ötlet, nekem még eszembe se jutott, de most hogy elkezdődött az ősz, tényleg nem ártana valahogy védeni a leveleket...bár, őszintén szólva eddig se nagyon pakoltam őket vízhatlan cuccokba, de jobb a biztonság, nem igaz?
Szerintem sem lehet baj a levelezésünkből, amíg nem tárjuk ország-világ elé. Meg utána is, maximum hülyének néznének és diliházba csuknának, legalábbis engem, nálatok nem tudom, hogy megy ez a dolog. Mindenesetre én biztos nem fogom szétkürtölni - végre elfogadnak engem olyannak, amilyen vagyok és nem kell alakoskodnom, hát nem leszek hülye tönkretenni ezt. Úgyse értenék meg.
Mit is meséljek a SZIN-ről...? Elég sokan voltak idén, pár tízezer ember, de nem olyan sokan mint tavaly. Napközben nemigen lehetett semmit csinálni, főleg mert negyven fok volt árnyékban, de az igazán jó koncertek is csak este kezdődtek. Voltunk például Russkaja, Vad Fruttik, Magna Cum Laude meg EDDA koncerten és mindegyik nagyon jó volt! Nálunk nem vacakolnak fülhallgatókkal (sokba kerülne és szerintem a felét se kapnák vissza), kiáll az együttes a színpadra, rányomják az erősítést és megy a zene ezerrel, a kisebb-nagyobb tömeg meg velük üvöltözik és ugrál. Jó, azért hosszú távon elég fárasztó, de feszültséglevezetésnek tökéletes.
Amúgy egy kempingben volt megrendezve az egész, lehetett bent sátrazni meg bejárni is, mindenki, aki vett jegyet, kapott egy karszalagot és azt kellett bemutatni ha be akartál menni. Voltak napközben is programok, de azokra a meleg miatt nem sokan mentek - aki tehette otthon feküdt vagy a Tiszában ücsörgött. Este meg ahogy kezdett beindulni az élet, sorban kezdődtek a koncertetk, az idő haladtával meg egyre több lett a részeg ember és egyre nagyobb a tömeg...néha kicsit sok volt már belőle, de úgy összességében nekem abszolút pozitív élmény volt
Tüntetés nem volt SZIN alatt, ez egy fesztivál, nem politikai megmozdulás. Most szerveznek több tüntetést is, főleg az új felsőoktatási tövénymódosítás ellen. Legalább egyre én is szeretnék elmenni, felháborító ez a tervezet.
Mesélj egy kicsit az egyetemről! Ti miket tanultok? Sokat kell tanulnod? Nekem elég sokat kell (kéne), de alig tudom rászánni magam - folyton a gép előtt ülök vagy alszom, de ez nagyon nem lesz így jó. Holnapután is matek zh-t írunk és én mit csinálok? Levelet firkálgatok neked...ne értsd félre, itt nem a levéllel van baj, pláne nem veled, hanem az időponttal... aztán csütörtökön növényszervezettanból írunk, az utána következő hétről meg inkább nem is beszéljünk...
Te csinálsz még valamit egyetem mellett? Nekem annyi programom van, hogy kezdem úgy érezni, kevés a 24 óra egy napra! Járok 2 szakkörre meg egy műhelyre, olaszra meg egy öko-klubba, hetente 2-3 estét egy másik koliban töltök és emellett még ennem, tanulnom és aludnom is kell... de egyébként imádom minden percét az ittlétemnek, csak kezdem kissé zsúfoltnak érezni a heti beosztásomat...
Viszont ne haragudj, de most már tényleg vissza kell térnem a tanuláshoz!
Minden jót!
Üdv
Bori
2011.október 15.
Kedves Bori!
Azon gondolkoztam, hogy nem fognak így megázni a leveleim? Úgy értem, nálatok még nem történt időjárás-szabályozás, úgyhogy bármikor jöhet egy zuhé, ami szétáztatja a korántsem korszerű levélpapírt. És akkor volt, nincs írás. Szóval, ha gondolod, szerzek egy tasakot, amiben a dohányadagokat utalják ki, vagyis abszolút vízhatlan, és ezentúl abba tesszük az üzeneteinket. Mit szólsz?
Erről jut eszembe, anyám két napja azon hápog, hogy elfogyott a havi cigarettája. Tiszta mázli, hogy mindjárt itt az október, már kezdem nagyon unni…
Bocs, hogy ennyire a közepébe vágtam a dolgoknak, csak addig akartam leírni, amíg el nem felejtem.
Meg azon is gondolkoztam, hogy szabad-e egyáltalán írnom neked… Nincs arra törvény, hogy nem oszthatunk meg infókat a világról múltbeli személyekkel, mivel, sok mással ellentétben, az időgépet még nem fedezték fel. Valójában ezért nem írtam eddig. Nem mintha nem akartam volna, mert nagyon szívesen levelezem veled, csak át kellett rágnom magam a problémán. Végül is arra jutottam, hogy ha te sem árulsz el semmit senkinek, meg én sem, nem lehet ebből baj. Gondolom rád is furcsán néznének, ha bejelentenéd, hogy apropó, rendszeresen kommunikálsz egy lánnyal a jövőből…
Semmi gond, ha csak a hétvégéken írsz, mostanában úgyis kevesebb időm van nekem is. Még bele kell rázódnom az új óráimba. A menet egyébként ugyanaz, mint eddig: besétálok a központba, elfoglalom a helyemet a közvetítő teremben, és szépen rácsatlakozom az óráimra. Szünetekben dumálok a többiekkel, aztán ennyi. Az óráim nagyon érdekesek, sok olyanról tanulok, amiről eddig nem, csak mostanában gyakorlatilag zúg a fejem a rengeteg mindentől, amit egy nap alatt rám zúdítanak. De legalább nekem nem kell például matekot tanulni. (Bár később elvileg lesz valami statisztika nevezetű órám is.)
A SZIN-ről mesélj még, légyszi. Sokan mentek oda? Milyenek a koncertek? Ha sokan mentek, hogyan bulizik együtt annyi ember? Tüntettek is olyankor?
Nemigen tudok elképzelni egy fesztivált, az a helyzet. Töriből tanultunk tüntetésekről meg felvonulásokról, amik mindig óriási tömeggel jártak, úgyhogy egyelőre leginkább azokhoz tudom hasonlítani. Errefelé nincsenek fesztiválok vagy egyáltalán, tömeges megmozdulások.
Mi úgy járunk bulizni, hogy elmegyünk egy szórakozóhelyre. Ott aztán némi beugró ellenében megkapjuk a fülesünket, kiválasztjuk a zenét, és mehet a party hajnalig. Bár én egy ideje nem nagyon járok el. Hiába adnak olyan sávokat, amiket szeretek, néha már így is unalmas.
Nem szoktunk utazni – az nem valami érdekes dolog. Tudod, az időjárás-szabályozás… Elmész az Egyenlítőhöz, és ugyanazt látod, mint itt. Lakott település, termőföld, ipari létesítmény, satöbbi. Mindenhol az adott funkciónak megfelelő éghajlat. Szóval nem igazán éri meg kimozdulni.
Azért majd egyszer megpróbálok lejutni Szegedre. Nagyon tetszik a térkép, és még jobban tetszenek az utcanevek, hogy Kárász utca meg ezek. Errefelé csak számozzák az utcákat, pl. 6-2/VII. (Vagyis a hatos számú utca páros oldala a hetedik kerületben. Ez vagyunk mi.) Köszönöm, hogy elküldted a térképet, feltétlenül leutazom majd Szegedre.
Most viszont muszáj abbahagynom az írást. Mindig elfelejtem, hogy korábban sötétedik, a titkos rejtekhelyemet viszont nem szeretném lámpával meglátogatni. Úgy nem lenne túl titkos.
Feltétlenül írj!
Borbi
2112. szeptember 26.
Kedves Borbi!
Ne haragudj kérlek, hogy csak ilyen későn válaszolok, de az elmúlt pár hetem igencsak sűrűre sikeredett. Majd mindjárt le is írom, mi minden történt, de előbb reagálok a leveledre.
Nekem is elég furcsa a tudat, hogy a jövőben élsz. Ráadásul valószínűleg nem is az én jövőmben, hanem még utána. vagyis soha nem fogunk találkozni, gondolom, bár az még furcsább lenne, úgyhogy talán jobb is így.
Igen, Budapesten lakom. Vagyis ott laktam eddig, most már ugye Szegeden járok egyetemre, így csak hetente-kéthetente járok majd haza. Most kivételesen már csütörtökön elszabadultam, mert a pénteki előadás elmarad, a csütörtök esti pedig rövidebb volt...de ez nem sűrűn lesz így. Úgyhogy előre is bocsánatot kérek a ritka levelekért.
A SZIN a Szegedi Ifjúsági Napok rövidítése, egy fesztivál, koncertekkel meg sok bulival. Vannak nálatok fesztiválok? Hogy szórakoztok ti?
Annyi minden történt az elmúlt két hétben! Beköltöztem a kollégiumba, először nagyon furcsa volt, de már megszoktam. A szobatársam nagyon aranyos, meg általában mindenki a koliban. Csak a konyhát nem szeretem, le kell menni a földszintre és nagyon kicsi is, de hát nem lehet minden tökéletes. Furcsa, hogy hosszúak az órák és szanaszét vannak szórva a városban, hogy ilyen könnyű ismerkedni, hogy azt csinálok amit akarok és nem szólnak rám.
A legtöbb óra nagyon tetszett, csak a matekkal vannak problémáim, de ez várható is volt...valahogy majdcsak túlélem, szerencsére csak egy félévet kell tanulni.
Neked hogy tetszik az egyetem? Hogyan tanultok? (mármint hogy vannak az órák?)
Szoktatok utazni? (ne haragudj, ha buta kérdéseket teszek fel, nem tudom mi hogy megy nálatok) Voltál már Szegeden? Ha nem, akkor biztosan megéri lemenni a te idődben is! Meg kell nézned a Dóm teret, a Széchenyi teret, a Tiszát meg a Kárász utcát a boltokkal! Küldök egy térképet, bejelölöm rajta őket meg az épületeket is, ahova órára járok, hátha egyszer lemész körülnézni...
Már nagyon álmos vagyok, úgyhogy most csak ennyit írok...de nagyon várom a válaszodat!
MInden jót!
Bori
2011.szeptember 16.
Kedves Bori!
Gondolom, hogy én nem te vagyok. Unalmas lenne magammal levelezni, meg nem is valami fantáziadús (vagy pont hogy de?), és főleg nagyon antiszociális.
Én is keresztény időszámítás szerint dátumozom őket. Úgyhogy több tippem nincs. Lassan tényleg el kell hinnem, hogy a múltban élsz.
Hűha.
Bár akkor meg azt nem értem, a te titkos rejtekhelyedről hogy kerülnek át a levelek hozzám, és fordítva. Természetesen lehet, hogy valaha te laktál itt (vagy a szomszédban), és egy spanyol házaspár a szomszédban (vagy itt), a kőfal helyén pedig fémkerítés állt… de ez elég komplikált magyarázat, és nehéz is lenne visszakövetni.
Budapesten laksz?
Egyébként vicces, hogy mondod ezt a spanyoltanulást, mert én az idén fogom elkezdeni ezt a nyelvet. Az angol után a második leggyakrabban tanult nyelv a világon, úgyhogy manapság ha külföldivel találkozol, simán esélyes, hogy tud angolul vagy spanyolul.
Az igaz, hogy a fiúk kevésbé hisztisek, és ha fölöslegesen problémázok valamin, néha le tudnak állítani, annyira más a gondolkozásuk egyes dolgokról. Na jó, körülbelül mindenről. Viszont éppen ezért, ha szeretném jól kipanaszkodni magam, vagy csak simán csajos témákat megvitatni (hú, ez elég ostobán hangzik, de pl. az öltözködés kérdésében mit se tudok kezdeni velük…), teljesen használhatatlanok. Amikor kicsik voltunk, időnként verekedésig vittük a veszekedéseket, de akkor még volt esélyem ellenük. Ma már ez a feszültség-levezető zsilip elzárva, mert a lányok nem verekednek, és viselkedjek felnőtt módra, blablabla. Tudom, viselkedjünk rendesen, de azért egyszer-kétszer visszasírom azt az időszakot, amikor még ilyen egyszerűen el tudtuk intézni a közös ügyeinket. Azóta nehéz ötről hatra jutni velük.
Visszaolvasva ez olyan, mintha utálnám őket, és most panaszkodnék rájuk. Pedig bírom én a tesóimat, csak elég fárasztóak. Gondolom, te is így vagy a nővéreddel.
Ha nem lenne köztünk száz év, egy kicsit cserélhetnénk.
Én már egyetemista vagyok. Pontosan tegnap óta, ugyanis szeptember 1-jén elkezdődött a tanév. Ahogy mindenhol.
Nálunk nincs ilyen, hogy Szeged vagy Budapest vagy mittudoménmi… Az összes tanulmányodat gyakorlatilag ugyanazokkal végzed. A városokban körzetenként vannak oktatóközpontok. Mindenki a lakóhelyéhez legközelebbibe jár: oda hurcolják ovisként, hogy játsszon, aztán ott kezdi el az iskolát, majd elvégzi a középiskolát, és megkezdi az egyetemet, még mindig ugyanott. Persze nem kell ugyanazt tanulnunk, az egyetemi előadásokat például számítógépen keresztül érjük el. Élő adásban megy mindenkinek a saját órája, csak éppen a szüneteket és lyukasórákat a körülötted lévőkkel töltöd. Ez elég kényelmes, de szerintem neked nem tetszene, mert külön kellene kérvényezned, hogy csak úgy leutazz Szegedre. Hacsak nincs ott rokonod vagy nincs olyan okod, ami miatt feltétlenül abba a városba kell átköltöznöd. Például az egész családod odaköltözik. Tudod, a rendszer úgy lett kialakítva, hogy az egyhuzamban elvégezhető tanulmányokat lehetőleg ugyanott folytasd. Egy évet ki kellene hagynod, hogy szemet hunyjanak a költözködési hercehurca fölött.
Én nem bánom, mert tulajdonképpen jól megvagyok azokkal, akik körülvesznek. Végül is, hároméves korunk óta ismerjük egymást. Éppen ezért van, akit utálok, és köszönöm szépen, elég volt az ismeretségből, de másokkal meglehetősen jóban vagyunk.
Az pedig mindegy, honnan végzem el az egyetemet. Az úgyis jobban leköt, hogy miket fogok tanulni. Képzeld, rengeteg órám lesz, ami az elmúlt 50-100 év történelmével behatón foglalkozik, így majd többet megtudok talán arról az időszakról is, amikor te élsz. Világfejlődés/világfejlesztés szakon vagyok ugyanis, ez most elég divatos, egyrészt, mert érdekes, másrészt, mert az emberek még mindig próbálgatják, meddig terjednek a világegyetem határai és a lehetőségek.
Mi az a SZIN?
Nálunk az időjárás-szabályozás (2090) óta nincs probléma a klímával. Legalábbis a nagyobb városok elég stabilak, és a Föld legtöbb területén is működik a dolog, de még pár helyen tökéletesítik.
Remélem, nem baj, hogy most viszonylag sokáig nem írtam, de gondoltam, úgysem érsz rá, meg engem is lekötött az egyetem.
Sok szerencsét a továbbtanuláshoz!
Borbi
2112. szeptember 2.
Kedves Borbi!
Ne haragudj a késői válaszért, teljesen szét vagyok csúszva mostanság. Ezt a levelet is már mióta írom, és csak holnap reggel, kutyafuttában fogom berakni a helyére, hogy megtaláld, pedig már milyen régen írtál!
Igen, vannak ilyen zacskóink. Vagyis nem pont ilyenek, de ilyesmik - de nem gondoltam volna, hogy még száz év múlva is ilyet fognak gyártani. Ez borzasztó környezetszennyezőek! Vagy legalábbis borzasztóan hasonlít a környezetszennyező műanyagjainkhoz, amikkel már most folyót lehet rekeszteni...
Nahát, azt sem hittem volna, hogy legalizálják a kábítószert. De ugye nem keménydrogok, csak marihuána meg ilyesmi? Most még csak Hollandiában szabad füvezni, bár ha engem kérdeznének, szerintem nem túl jó ötlet... van fogalmad egyáltalán arról, milyen élettani hatásai vannak/lehetnek? Nagy felelőtlenség... Pont mostanában olvastam egy cikket arról, hogy a partidrogok (pl. a marihuána) fizikailag és lelkileg is kevésbé tesznek függővé, mint pl. a cigaretta (annak a káros hatásairól is lehetne oldalakat írni, de nem fogok neked hegyibeszédet tartani :) ), viszont kiszámíthatatlan, hogy a szervezet hogyan reagál rá... Szóval csak óvatosan!
Sajnos nem ismerősek ezek az együttesek...manapság CD-, DVD-t, pendrive-ot használunk főleg adathordozónak, nem tudom, nálatok léteznek-e még egyáltalán, ha tényleg tudnál pár számot küldeni, megköszönném, kíváncsi vagyok rájuk.
Egész érdekesen hangzanak az óráid, bár én azért inkább maradok a biosznál. Ja, és jó tudni, hogy vissza fogják nevezni a Moszkva teret - most nevezték át pár hónapja, de én továbbra is csak Moszkva térnek hívom, nem is akarom megszokni a Széll Kálmánt...
Járok fotókörre, olvasó körre meg azóta voltam versíró körön és színjátszón is. A műhelyen pedig nem szerelünk, hanem előadásokat hallgatunk - kicsit magányosnak érzem magam, mert egyedül vagyok bioszos, a többiek nagyrészt föcisek és környtanosok... de azért élvezem.
Képzeld, most van őszi szünetünk, hazajöttem majdnem egy hétre. Igazából semmi különöset nem csináltam (oké, rendeztünk halloween-i estét a tesóimmal, de az nem volt nagy szám), de nagyon élveztem, hogy végre nem kell milliófelé rohangálnom meg figyelnem... ezért is nem vittem ki a levelet, folyton halogattam meg gondoltam még írok hozzá... de holnap már utazom vissza, úgyhogy muszáj lesz 'elküldenem' a levelet.
Egyébként gyönyörű most az idő, itthon is meg Szegeden is (gondolom), sárgák meg vörösek a levelek, süt a nap és olyan egy kicsit, mintha az egész világ aranyból lenne. Szeretem ezt az őszt, amíg nincsen sár.
Most nem jut eszembe más, remélem elég lesz ennyi :)
Várom a válaszod!
Bori
2011.november 4.
Kedves Borbi!
Akkor így foglak hívni. Mármint, ha nem bánod persze. Ha Borit írnék, az olyan lenne, mintha magamnak írnék levelet, pedig nem is. Mármint azt hiszem. Ugye te nem én vagy?
Nálunk nincsenek Borbálák, hála Istennek. Sőt, nem is ismerek egyet sem. Még jó, szeretem a nevem, és így egyedinek is érezhetem magam.
Az a helyzet, hogy ezt én sem értem. Én is a titkos rejtekhelyemre rakom a leveleket, a többi cuccom mellé. A kerítés mellé, ahogy te is. De nálunk nincs magas kőfal, csak sima fémkerítés és nem lakik semmiféle Lexi néni a szomszédban, hanem egy fura spanyol házaspár, Carlos és Ana. Igazából nagyon kedvesek, de nem beszélnek magyarul, sem angolul, úgyhogy elég nehéz kommunikálni velük, de mindig meghívjuk őket, ha kertipari van és ők is sokszor áthívnak minket magukhoz. Lehet, hogy meg kéne tanulnom spanyolul, biztos szívesen segíenének.
Természetesen keresztény időszámítás szerint dátumozom a leveleket. Miért, te?
Hát igen, a tesóim elől nekem is rejtegetni kell mindenfélét. Főleg ha csokit kapok vagy ilyesmi, a papírok nem annyira érdeklik őket. De azért jobb a biztonság - ha egyikük egyszer unalmában elkezdené olvasgatni a naplómat, hát ott ugranék ki az ablakon...
Amúgy a lánytesók se sokkal jobbak, mint a fiúk, nekem elhiheted. Mármint, nagyon szeretem az összes tesómat, legtöbbször nagyon jól kijövünk, de azért elég rossz is tud lenni... és a lányok sokkal többet veszekednek és sokkal hisztisebbek, mint a fiúk. A nővérem pedig... na, hát arról inkább ne is beszéljünk. Teljesen oda van magától, hogy milyen szép, okos és meg egyetemista. Általában nem is lehet hozzászólni, mert rögtön felhúzza az orrát. Mondjuk nem sokat látjuk, mert folyton tanul vagy bulizik.
Ami azt illeti, nem sokára én is egyetemista leszek, igaz, még csak elsőéves. Szerencsére a szüleim végül beleegyeztek, hogy Szegedre menjek egyetemre, úgyhogy kicsit távolabb kerülök innét... de ne aggódj, haza kell jönnöm kéthetente legalább, úgyhogy továbbra is tudok írni neked! Az igazat megvallva egy kicsit izgulok - holnap indulok SZIN-re, aztán kollégiumi gólyatábor, utána pedig már leköltözés. Kicsit sűrű program...
Tényleg, te hogy állsz a továbbtanulással?
Nálatok/ a te idődben milyen az idő? Nálunk elviselhetetlen a meleg! Nem elég, hogy legalább harmincöt fok van, de iszonyú párás a levegő és még csak nem is fúj a szél...éppencsak meg nem fullad az ember!
Hát...remélem megkapod a levelem!
Minden jót!
Bori
2011.augusztus 22.
Kedves Bori!
Most bajban vagyok, hogy ha te vagy a Bori, akkor én ki vagyok. Bár engem a barátaim inkább Borbinak szólítanak, mert az vicces név (szerintük; maradjunk annyiban, hogy nem rossz), és ugyan téged még nem igazán ismerlek, azért hívhatsz így, ha gondolod. Meg ha neked is fura, hogy ugyanazon a néven szólítasz.
(Nálunk a Borbála régóta öröklődik a családban, de szerencsére nincs olyan szabály, hogy minden lányt így kell elkeresztelni vagy ilyesmi, különben jó nagy káosz lenne.)
Mivel olyan sokáig nem válaszoltál, azt gondoltam, tényleg tévesen címezted nekem a leveled. Bevallom, direkt gyakrabban sündörögtem a titkos helyem felé, akkor is, ha amúgy máskor kerülöm a feltűnést, nehogy a tesóim gyanút fogjanak. Lehet, hogy paranoiás vagyok, de nekem is szükségem van magánéletre.
Hogyhogy a mi kerítésünkhöz rejtetted a levelet? Ezen nem tudok napirendre térni. Itt laksz a szomszédban? Vagy valamikor itt laktatok, és én nem is tudtam? Igaz, elég magas ez a kőfal, és nem szívesen mászkálunk fel rá. A szomszédunk, Lexi néni (ilyen hülye nevet!) elég zsémbes. Amikor kicsik voltunk, egyszer megdobálta a bátyámat, mert felmászott a kerítés tetejére. Teljesen ütődött.
Jaj, most jut eszembe – mi van, ha ő a te nagymamád? Ő a nagymamád? Vagy rokonod? Szoktad meglátogatni? Bocsi, de sehogy sem fér a fejembe, hogy lehet az én titkos helyem a te titkos helyed is.
A dátumozást először nem is vettem észre. Mármint az első leveleden. Aztán írtad, hogy százegy év eltérés van köztünk. Te milyen időszámítás szerint írod?
A lottót viszont már értem. Biztos tanultuk is töriből, csak manapság már nincsenek szerencsejátékok. Még 2063-ban betiltották őket. Nagy gazdasági válság, blabla, nyomorúság helyzet, blabla, csalások, szerencsejátékok, gyilkosságok, pánik... Ez egy elég érdekes rész volt a tananyagban, csak kár, hogy olyan unalmasan tanították: ennyi veszteség, meg annyi csőd… Nem nagyon vagyok jóban a számokkal.
Egy takarítórobothoz nem is kell lottót nyerni. Egy átlagos darabot simán megkapsz bármelyik boltban (főleg, ha annyira ódivatú, mint a miénk). A hiperfejletteknek persze megkérik az árát, meg nyilván minél több dolgot tud elvégezni, annál többe kerül, de nemigen vannak már, akik ne használnának robotot. A miénk nem valami különös, úgyhogy elég nagy is emiatt. Ezért az olyan precizitást igénylő itthoni munkákat, mint például portörlés, nem is tudja elvégezni. Úgyhogy ezeket nekünk kell megcsinálni. Mármint anyának meg nekem. De apa már beígért egy újabb típusút, és akkor majd ezzel se kell foglalkozni.
Egyébként ezért is van szükségem erre a titkos helyre: a szobámat kitakarítja a robot, úgyhogy a legfontosabb cuccaimat muszáj volt olyan helyre menekíteni, ahol nem tudja megpiszkálni őket.
És persze a testvéreim, ahogy már említettem. Van egy bátyám és két öcsém, úgyhogy én vagyok az egyetlen lány. Néha az őrületbe tudnak kergetni.
Tök jó, hogy neked van nővéred. Meg húgaid is. Mindig szerettem volna egy lánytesót – vele biztos jobban szót lehet érteni, mint ezekkel az ütődött fiúkkal.
Állataink nincsenek – a bátyám és a két öcsém bőven helyettesíti őket. Meg különben is, tuti valami olyan lenne, amit ő akarnak. Minimum egy rottweiler.
Most olyan furán érzem magam, hogy mindezt leírtam, és közben még mindig nem ismerlek. Kíváncsi vagyok, ezt megkapod-e egyáltalán.
Ha igen, várom válaszod:
Borbi
Ui.: Még mindig csak ugyanazt tudom mondani: fura.
2112. augusztus 14.
Kedves Borbála!
(vagy hívhatlak továbbra is Borinak?)
Engem is Borinak hívnak általában. Döntsd el, hogy akarsz hívni... válogathatsz, Boró, Bora, Bori, Boni...amelyik tetszik.
Megdöbbenéssel olvastam a leveledet, talán még nagyobb megdöbbenéssel, mint te az enyémet. Mindjárt meg is magyarázom, miért.
Azt a levelet tizenegy éves koromban írtam a majdani tizennyolc éves önmagamnak. Vagyis jó hét évvel ezelőtt. Amikor még azt gondoltam, hogy az a nap (a tizennyolcadik szülinapom) majd mindent megváltoztat, onnantól fogva majd felnőtt leszek. Most már természetesen én is tudom, hogy ez nem így működik...
Mindenesetre én sem értem, hogy került hozzád az a levél. Én ugyanis szégyellem, de tökéletesen elfeledkeztem róla, csak ma reggel jutott eszembe, hogy régen oda pakoltam a titkos cuccaimat, és hogy volt ez a levél és kíváncsi lettem, hogy ott van-e még. És a te leveledet találtam helyette.
Ráadásul százegy évvel későbbről dátumozva.
Nem értem.
Azért válaszolok a kérdéseidre. A lottó egy szerencsejáték, amivel pénzt lehet nyerni. Nagyon sokat. Ki kell választani öt számot egytől kilencvenig, bejelölni őket a szelvényen és megvárni a sorsolást. Aztán ha kihúzzák a számaidat, boldogság van. Nálatok van valami ilyesmi? Szerencsejáték?
Azta, takarítórobot! Egy olyan nekünk is jó lenne. sajna mostanában még csak Japánban meg esetleg Amerikában vannak ilyen menő cuccok, de gondolom ott is csillagászati összegeket kérnek értük...pedig elég menő lenne. Nem kéne söpörni, meg mosogatni...főleg mosogatni. Azt majdnem mindig nekem kell, a tesóim alig segítenek.
Fogalmam sincs, kik vannak a családodban, nem ismerlek... mondom, szerintem csak véletlen került hozzád a levelem. Lehet, hogy ezt már meg se kapod. Nekem van öt tesóm: egy nővérem, két öcsém és két húgom. Anyuval élünk együtt, meg van két macskánk és egy kutyánk, meg változó számú egyéb állatunk. Neked vannak állataid?
Kérdezzél nyugodtan, szívesen válaszolok. Most egy pár napig nem leszek itthon, de majd utána.
Most mennem kell, elég késő van már és nem szeretek utólag toldani. Majd legközelebb többet írok.
Remélem megkapod a levelem.
Minden jót!
Borbála
u.i. Ami azt illeti, igenis írnak még leveleket. Nekem például több levelezőtársaim is van, Dél-Amerikából meg Európából is. Kevés jobb dolog van, mint levelet kapni. Különben is, e-mailt nem tudok a jövőbe küldeni.
2011. augusztus 10.
Kedves Borbála!
Vagy ne szólítsalak inkább Borinak? Bár… az nagyon fura lenne. Borka? Esetleg Borcsa? Bár ami a becenevekhez való hozzáállásodat illeti… Mindegy, egyelőre maradok a Borbálánál.
Először is, nem egészen világos, mit értesz azalatt, hogy esetleg elfelejtettem ezt a levelet. Nem felejtettem el, mert nem is számítottam rá. Biztos, hogy nekem szántad? Gyanús az ügy, nagyon gyanús, mivel én nem vagyok felnőtt. Illetve elmúltam már tizennyolc, de ez még nem jelenti azt, hogy felnőtt lennék. Nagyon nem. Csak éppen nagykorú. Te viszont egész egyértelműen egy felnőtt válaszát várod, noha nem értem, ő miért lenne okosabb…
Ugyanakkor biztos nem véletlenül került a titkos rejtekhelyemre ez a levél. Ha nem konkrétan nekem szántad, miért tetted volna a hátsó kerítésfal kijáró köve alá? Erről rajtam kívül más nem tud, így aztán ott tartok mindent, amit nem szeretnék, hogy illetéktelenek kezébe kerüljön (értsd: család, különös tekintettel a testvérekre). Legféltettebb titkaim tetején találtam rá az üzenetedre. Szépen beborítékolva, a borítékon pedig egyértelműen az állt, hogy „Borinak”. Ez pedig minden kétséget kizáróan én vagyok.
Mindezek után elég fura, hogy még te kérdezel engem. De rendben, állok elébed.
Momentán a legnagyobb célom, hogy megtudjam, ki vagy te, és mit akarsz tőlem. Nem nagyon ismerhetsz, ha azt kérdezed, milyen vagyok. Ja, és a születésnapomat se tudod. Az már egy hónapja volt. Azért utólag is köszi.
Amúgy elégedett vagyok a dolgaimmal. A kérdéseddel, hogy milyen vagyok, azzal nem. Fogalmam sincs. Milyen szeretnék lenni? Egyelőre ezt sem tudom megmondani, mert lehet, hogy azt írnám le, amilyen éppen vagyok, csak nem tudok róla, érted.
Tudod mit? Ezt a kérdést elnapolom, és ha még mindig kíváncsi leszel rá, megírom. Vagy rájössz magadtól, és akkor elárulhatod nekem is.
Nem egészen értem, miben kellene segítenem másoknak. Mármint itthon, a háztartásban? Persze, bekapcsolom a takarítórobotot, ha anya megkér rá. És elcipelem a szerelőhöz, ha elromlik, bár a miénk még ez az ósdi dögnehéz, nem az új típusú, könnyített fémből készült.
Nem is panaszkodik rám a családom. És nem mondom meg, hogy kikből áll a családom, mondd meg te, ha ismersz. Végül is, tudsz rólam valamit, ha már levelet írtál nekem, nem?
Mit szeretnék legjobban? Nem tudom, szerintem mindenem megvan, ha ez érdekel.
Mi az a lottó?
Szóval elolvastam. Meg kérdeznék én is tőled. Feltehetném ugyanezeket a kérdéseket, de már én sem értettem őket. Mindegy.
Fura, hogy írtál.
Üdv:
Bori
Ui.: Hogyhogy ezt az elavult módszert választottad a levélírásra? Tudod, mióta nem írnak papírra leveleket? El kellene menned a Postamúzeumba.
2112. július 26.
Kedves Bori!
Na, hogy vagy ezen a nagy napon? Remélem már nem hívnak Borcsinak, Borikának vagy - ami a legrosszabb - Borisnak, elvégre már felnőtt vagy és a felnőtteket nem szokták ilyen hülye beceneveken hívni.
Az is lehet, hogy elfeledkeztél erről a levélről... akkor menj a fenébe, kedves Bori. De az is lehet, hogy nem találod meg. Akkor is menj a fenébe. De megpróbálok optimista lenni (azt jelenti, hogy elhiszem, hogy minden rendben lesz, bár ezt te már biztos tudod), és azt gondolni, hogy megtalálod... bár téged ismerve
Csak pár kérdést szeretnék feltenni neked, kedves Bori, mint felnőttnek. Eléggé vacak ötlet, beismerem, levélben feltenni a kérdéseket, de én már csak ilyen vacak vagyok.
Szóval, a kérdések:
1. Mi a legnagyobb célod az életben?
2. Milyen szeretnél lenni? Milyen vagy?
3. Elégedett vagy?
4. Szoktál segíteni másoknak?
5. Hogy jössz ki a családdal?
6. Mit szeretnél legjobban? Biztos, hogy az jó dolog?
7. Mit csinálnál egy lottóötössel? Jól gondold meg!
Na, hát, ennyit akartam írni. Remélem elolvasod.
Ja, és boldog szülinapot!
Borbála
2000. július 26.
